Fantasztikus hely. Csodálatos panoráma. A szobák egyszerűen, ízlésesen berendezettek. A Cinque Terre településeinek felfedezésére kiváló. Jobb választás, mint a falvakban foglalni szállást, itt tökéletes a nyugalom és háborítatlan a vidék, a falvakban még most is sok volt a turista.

A kilátás pazar, a szobák gyönyörűen fel vannak újítva, kívülről nem is gondolná az ember. A környék igen vadregényes, de autóval nagyon meg kell gondolni a kirándulásokat, mert a hegyoldalba vájt utak gyakran egysávosak, (értsd: ugyanaz az egy sáv oda-vissza) és gyakran 200 méterenként le van szakadva a szélük 50-100 méter hosszan. Ide kis zászlókat tesznek, nehogy aláhulljon valaki. Első este egy ilyen úton, ötven méteres szakadék szélén való tolatás után (jöttek szembe) párom sírógörccsel szállt vissza a kocsiba, és közölte, nem kíván lemenni Cornigliába. Volt pár olyan helyzetünk, amin ma is csodálkozom, hogy oldottuk meg. (Kocsisor szembe, kocsisor mögöttem, parkoló autók félig az úton.) A helyiek viszont kedvesek, segítenek, irányítanak, így fél órás ide-oda tolatgatás után általában megoldódnak a dolgok, igaz a fülcimpámat néha nem raktam volna a két kocsi közé. Nem is lett volna neki hely.

Életem legszűkebb tuskabinját itt volt szerencsém megismerni, bár szépnek szép volt, alig fértem el benne. A svédasztal szegényes, és egész egyedi módon értelmezik. Utolsó nap, bár asztalbontás előtt egy órával megjelentünk, csak kétszersültet ettünk sajttal, mert a többiek fürgébbek voltak. Az utánpótlást nem ismerik. A személyzet (1 fő) kérdésünkre együttérzőn mosolygott, és a kezét tárogatta. Érkezéskor fél órát ácsorogtunk tanácstalanul, mire előkerült egy angol pár, ők mondták, hogy az épület sarkán van egy kis csengő, ha azt megnyomjuk, előkerül a néni is, aki a szobát adja. Először egy kutya került elő, aztán lassan megjelent ő is. Miután rézgálicos kezével lepacsiztunk (valszeg a szőlősből jött), megkaptuk a szobát.